Mi az a hírzabálók éjszakája?
Van egy különös, sokak számára ismerős időszaka a napnak. Amikor már minden elcsendesedett, a határidők nem sürgetnek, az emailek nem érkeznek, és végre lenne lehetőség pihenni – mi mégis a telefonunk fölé hajolva görgetjük a híreket. Egy újabb cikk, még egy elemzés, egy gyors videó, egy friss breaking. Észrevétlenül éjjel lesz. Ez a hírzabálók éjszakája.
Amikor az információ nem tájékoztat, hanem fogyasztási cikk
A nappali hírfogyasztás többnyire célszerű. Tudni akarjuk, mi történt, mi érint minket, mi fontos. Az éjszakai hírolvasás viszont ritkán erről szól. Nem leszünk tőle tájékozottabbak. Inkább egy állapotba kerülünk: folyamatos ingerkeresésbe.
A hír ilyenkor már nem információ, hanem tartalom. Nem megértést ad, hanem ritmust. Ugyanúgy működik, mint a sorozatnézés „még egy része”.
A csend, amit kitöltünk
Az éjszaka természeténél fogva befelé figyelős tér. Nincsenek külső zajok, ezért felerősödnek a belsők: gondolatok, kérdések, bizonytalanságok. A hírek végtelen folyamával ezt a teret töltjük ki.
Nem feltétlenül a világ történései érdekelnek minket, hanem az, hogy ne maradjunk egyedül a saját gondolatainkkal.
A folyamatos frissítés illúziója egyfajta biztonságot ad. Ha tudjuk, mi történik, kontrollban vagyunk – még akkor is, ha valójában semmilyen hatásunk nincs rá.
A „még egy utolsó” mechanizmusa
A híroldalak és a közösségi platformok pontosan erre az állapotra vannak optimalizálva. Mindig van egy újabb kapcsolódó cikk, egy frissebb fejlemény, egy másik nézőpont.
Az éjszakai hírfogyasztás ezért nem lineáris. Nem egy témát követünk végig, hanem ugrálunk. Gazdaságból geopolitikába, onnan techbe, majd egy véleménycikkbe. A tudásunk szélesedik, de nem mélyül.
És közben telik az idő.
A fáradt agy és a drámai világ
Érdekes módon éjszaka minden hír súlyosabbnak tűnik. Egy nappal olvasott elemzés racionális. Ugyanez éjjel egzisztenciális kérdéssé válhat.
A fáradt idegrendszer másképp dolgozza fel az információt. A negatív hírek erősebben hatnak, a bizonytalanságok nagyobbnak tűnnek. Ezért fordul elő, hogy lefekvés előtt olvasva a világ sokkal kaotikusabbnak látszik, mint reggel.
A hírzabálás mint identitás
Van egy kulturális oldala is ennek a jelenségnek. A tájékozottság érték. Aki képben van, az kompetensnek érzi magát. A hírek követése így nemcsak szokás, hanem önkép is.
Az éjszakai görgetés mögött gyakran ez a gondolat áll: „nem maradhatok le”.
Még akkor sem, ha valójában semmiről nem maradnánk le reggelig.
Kilépni a ciklusból
A hírzabálók éjszakájának felismerése már önmagában változást hozhat. Nem arról van szó, hogy ne olvassunk híreket. Sokkal inkább arról, hogy visszaadjuk a helyüket az időben.
A hír nappali műfaj. A megértéshez figyelem kell, az éjszaka pedig inkább a feldolgozás ideje.
Egy egyszerű határ – például hogy lefekvés előtt már nem nyitunk meg hírportált – meglepően erős hatással lehet arra, hogyan alszunk, és hogyan látjuk másnap a világot.
A valódi kérdés
A hírzabálók éjszakája nem a hírekről szól, hanem rólunk. Arról, hogy mennyire tudunk csendben lenni. Hogy el tudjuk-e engedni azt az érzést, hogy mindenről azonnal tudnunk kell.
Mert a világ nem változik meg attól, hogy hajnali egykor még elolvasunk egy elemzést.
Mi viszont igen: fáradtabbak, nyugtalanabbak, túlterheltebbek leszünk.
Talán a legnagyobb luxus ma már nem az információ, hanem az, ha megengedjük magunknak, hogy egy estét úgy zárjunk le, hogy nem történik semmi. És ez teljesen rendben van.
